Drága vonat, olcsó busz?
2009. december 3., csütörtök
Drága vonat, olcsó busz?
vélemény a KHEM honlapján megjelent, az „Észrevételek Fülöp Sándor ombudsman állásfoglalásához” c. irat kapcsán
Minden minisztériumi, és a szakmát nagyon távolról (például csak költségvetési szemmel) néző nyilatkozat a "drága vasutat" és a "sokkal olcsóbb" (egyesek 1:5, mások 1:10, 1:28 arányt említenek) autóbuszos közlekedést emeli ki, amikor a közösségi közlekedés hatékonyságáról, átalakításáról beszélnek.
A HUNGRAIL Magyar Vasúti Egyesülés többször megfogalmazta a közösségi közlekedés átalakítása, hatékonyságának növelése valóban időszerű. De egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan.
AZ Egyesülés szerint a szaktárca által készített, a vasúti mellékvonalakról szóló döntéshozatali folyamat, a döntés-előkészítés során figyelembe vett vizsgálati szempontrendszer több ponton is hibás:
- nem veszi figyelembe a közlekedési módozat infrastruktúra-használatának jelentősen eltérő költségeit, a vasúti pályahasználati (hálózat-hozzáférési) díj minden kilométer után fizetendő, míg a közúti közlekedés esetén ez a költségelem aránytalanul alacsony és csak a közúthálózat töredékén, valamint a gyorsforgalmi utak használatáért kell fizetni;
- nem veszi figyelembe a két alágazat közötti összes társadalmi költséget, beleértve az externális terheket, amelyből csupán az egyik, a dízelüzemű vontatás, ami valóban nagyobb környezeti terhet jelent, mint a villamos vontatás);
- A jövőbeni közösségi közlekedés tervezése nem alapulhat 2007. évi (nem igazolt) utasforgalmi adatok alapján;
- nem veszi figyelembe azt, hogy a valóban költséghatékony és jó szolgáltatási színvonalú közösségi közlekedés csakis a kínálat megteremtésére épülhet, a fiskális alapon történő megvonás összességében éppen ellentétes hatású.
- nem veszi figyelembe a korábbi forgalomszüneteltetésből fakadó következtetéseket, az elvárt költségmegtakarítás csekély voltát.
A HUNGRAIL Magyar Vasúti Egyesülés ezt a feladatot sokkal összetettebbnek, érzékenyebbnek ezért időigényesebbnek tartja, amely széles körű társadalmi konszenzust és erős politikai támogatottságot igényel. Ezzel azonban a jelenlegi döntéshozók nem rendelkeznek.
Hazánkban, sajnálatos módon, mesterségesen olyan ellentét alakult ki a vasúti és az autóbuszos közlekedés között, amely el is fedi a helyes közlekedéspolitika valódi célját: az egyéni közlekedés visszaszorítása, és a közösségi közlekedés vonzóvá tétele, az utasszámok növelése.
Az erős „vasutellenes” hangulatot is bizonyítja, hogy a Volán-társaságokkal megkötött közszolgáltatási szerződések 2016-ig történő meghosszabbítása negtörtént, ami éppen a jelenlegi – elismerten kedvezőtlen – helyzetet rögzíti.
